Új sorozatunkban Józsefváros köztéri alkotásait vesszük górcső alá, kezdés gyanánt egy olyan bronzszobrot választottunk, ami már közel száz esztendeje csendes szemlélője a városlakók mindennapjainak a Krúdy Gyula utca és a József krt. kereszteződésében. Igaz, egy év kényszerpihenőt tartott, amikor lelopták talapzatáról, de szerencsére nem jutottak vele messzire.
1. kép: A szobor napjainkban.
A kis tolvaj című mű leginkább Kis csirkefogóként, vagy Kiscsibészként ismert, de becézte a nép Csirke- és Kakastolvajként is. Már ebből is látszik, hogy egy vérbeli zsánerszoborról van szó, nem közvetít különösebb politikai, ideológiai üzenetet. Bár kétségtelen, hogy a köztér minden esetben átpolitizált tér, ezért bármit is helyezünk el rajta, annak van közéleti jelentősége. (Jelen írás nem vállalkozik arra, hogy mérlegelje, a napjainkban selfie-kellékekké avanzsálódott negédes szobrocskák, pláne miniszobrok térhódítása a fővárosban üdvözlendő vagy épp sajnálatos tendencia-e, de utóbbi felé hajlunk.) Az ilyen plasztikák jellemzője még, hogy könnyen befogadhatók, és gyorsan belopják magukat a járókelők szívébe. Hogy mennyire, az a becézésen túl jól megfigyelhető az újságírók lelkes, mélyen átélt (megkockáztatnánk: gyengéd szeretettel és rokonszenvvel fabrikált) szoborelemzésein. Nézzük például a következő, 1999-ben született pár sort a Népszabadság hasábjain:
„Háttal a József körút 47. számú háznak, dacolt az idők viharaival A kis tolvaj kedves alakja. Arcán a kétségbeesés, a megszégyenülés nem hagyott kétséget afelől, hogy rég megbánta tettét. Kakasát dobta volna messzire, csak a kutya engedné már el ruháját. Nem volt szerencséje.
Hetven év alatt nem kapott felmentést.”
Vagy a következő leírást, amely 2002-ben jelent meg a Budapesti Nap napilapban:
„Közelről megtekintve csodálatos kis szobor ez. Riadt arccal szorongatja hóna alatt a már megdöglött csirkét, miközben a lábát egy nagy bulldog rángatja. A földön hever kalapja, ami a dulakodásban leesett, s pár tollpihére is volt gondja a művésznek, amitől olyan hiteles a szobor, hogy szinte megsimogatnánk rémült kis pofiját.”
2. kép: Fotó a frissen felállított szoborról, 1927-ben.
Ez utóbbi sorok szerzője tévesen Kisfaludy Stróbl Zsigmondnak tulajdonítja a kis Csibészt, valójában viszont Kiss György alkotásával állunk szemben. Az ő munkáját dicséri például Károly Róbert alakja a Hősök terén. A kis tolvaj 1885-ben bukkant fel a Budapesti Országos Általános Kiállításon, és 2 ezer forintért került a főváros tulajdonába. Az első tervek szerint az Erzsébet téren vagy a Városligetben állították volna fel, végül 1927-ben foglalta el mai helyét. A munkálatokra 675 pengő költséget ítélt oda a fővárosi emlékműveket felügyelő bizottság.
3. kép: A Baross Kávéház, és előtte a szobor, a Fortepan adatbázisa szerint 1941-ben..
Ezt követően hetven éven át álldogált a kis téren, amit a nép elkezdett Kiscsibész térnek hívni. Túlélte a történelem viharait, az ostrom idején számottevő sérülés csak a kutyán keletkezett. 1999-ben viszont egy reggel arra ébredt a város, hogy a kedvelt kis csirkefogó, kutyájával együtt eltűnt a talapzatról. „A gyermekek kedvence lett, sokan megcsodálták. Voltak, akik megtréfálták, mókáztak vele. De mindez csak játék volt. Bántani, senki nem bántotta. Mindeddig!” Ezekkel a drámai sorokkal számolt be a történésről Barcza Tibor, a Népszabadság újságírója, 1999. január 23-án.
4. kép: A szobor hűlt helye 1999 januárjában.
A szobrot lefeszítették a talapzatról, de a helyszínen hagyták, valószínűleg azért, mert nem bírtak a másfél mázsájával. Reggel a járókelők találtak rá, majd a VIII. kerületi önkormányzat udvarára került, ahol gondosan restaurálták. Az év végén pedig visszahelyezték a térre, amit nagy örömmel fogadtak a környéken élők. „A pesti embereknek hiányzott ez a szobor, s amikor az elmúlt karácsony előtti napokban végre visszahelyezték a talapzatára, egy József utcai idős asszony pezsgőspohárral a kezében ünnepelte A kis csibész hazatérését” – olvashatjuk a Magyar Fórum beszámolójában.
A tér azóta teljes felújításon esett át, ám A kis tolvaj stabilan őrzi pozícióját. A sétálók figyelmén Kampfl József Díszkútjával, közismertebb nevén Vízi csúszdájával osztozik, amit a szobor felirata szerint Józsefváros fennállásának 220. évfordulója alkalmából állíttatott az önkormányzat, 1998-ban. Na nem mintha versenyezniük kéne, de érzésünk szerint előbbi sokkal szervesebb részét képezi a környéknek.
Képek a bejegyzésben:
1.: saját felvétel, 2025. április
2.: Pesti Napló, 78. évf. 1927. dec. 13.
3.: Fortepan / Kovács Györgyi
4.: Barcza Tibor: Eltűnt A kis tolvaj, a 114 éves csirkefogó! Népszabadság, Budapest Melléklet, 1999. január. A szerző felvétele.
Források:
Barcza Tibor: I.m.
A kis csibész hazatért. Magyar Fórum, 12. évf. 2. sz. 2000 jan. 13.
A kis csirkefogó. Budapesti Nap, 1. évf. 15. sz. 2002. okt. 17.
Puszta Béla: Tanulságos politika és művészeti seregszemle Budapest sérült szobrai felett. Világosság, 3. évf. 204. sz. 1947. szept. 7.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
