„Mi a teendő, ha a szülő rájön, hogy a gyereke még sosem látott élő csirkét? Mit tesz egy tanár, ha végképp megelégelvén a biológiaszertár poros baglyait, valami többet akar mutatni a nebulóknak? A megoldás egyszerűnek tűnik: irány a Természettudományi Múzeum."

A fenti sorokkal a Népszabadság olvasói találkozhattak 1994. november 4-én, pénteken. A cikk persze azzal folytatódott, hogy a város különböző pontjain szétszórt gyűjteményt nem is olyan könnyű meglátogatni. A végkicsengés mégis optimista, hiszen ekkor úgy tűnt, állami támogatással egyszer és mindenkorra megoldódik a hányattatott sorsú intézmény sorsa, a Ludovika főépületébe és a volt Alfa moziba költözhet. Igaz ugyan, hogy az átrendezés a tárgyakra, ásványkincsekre nézve kockázatokkal is jár, ám ha sikerül a terv, 2002-re, tehát a múzeum 200 éves születésnapjára elkészül a felújított és új elemekkel bővített épületegyüttes, és „örökre befellegzett a szertárbéli poros baglyoknak". Jelenleg ott tartunk, hogy nagyon úgy néz ki, ismét jönnek a baglyok. 

1. kép: Akár ilyen is lehetett volna. Lendl Adolf, a Természettudományi Múzeum terve Lágymányosra, 1931.

Évek óta napirenden van a kérdés, de egy ideig még reménykedhettünk benne, hogy mégsem költözik a Természettudományi Múzeum Debrecenbe. Bár annak, aki az elmúlt hónapokban az Orczy park környékén sétált, nem sok kétsége maradhatott afelől, hogy az NKE meglévő épületei és újabb, monumentális építkezése között a sarokban nyomorgó múzeumnak a szakma (és a közvélemény egy részének) tiltakozása ellenére nem sok esélye lehet a maradásra. Most pedig, hogy március 28-án Debrecenben kihirdették a Természettudományi új épületére kiírt építészeti tervpályázat eredményét, még nyilvánvalóbbá vált, hogy egy jókora lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy a fővárosiak és különösen a józsefvárosiak, elveszítsenek egy meghatározó kulturális intézményt.

2. kép: Ismét építkezik az NKE. Ha a Múzeum elköltözik, az egyetem épületei teljesen körbeveszik az Orczy parkot.

A tervpályázat nyertese a dán Bjarke Ingels Group (BIG) és a Vikár és Lukács Építész Stúdió Kft. közös munkája. A látványtervek, amelyek szélsebesen bejárták a sajtót, a debreceni Nagyerdő (Magyarország legrégebbi természetvédelmi területe! – emelte ki beszédében az országos főépítész, Lánszki Regő) zöldjéből épp hogy elősejlő, zöldtetős buckát mutatnak – nem véletlen, hogy egyeseknek felrémlik a greenwashing igen divatos jelensége. Jó-jó, a múzeum új épülete, ha minden igaz, legalább az egykori Oláh Gábor utcai stadion helyén épül majd fel. Legfőbb feladata lesz, hogy hatalmas lökést adjon az ország keleti részének – itt ismét Lánszki Regőt idéztük, és maradjunk is kicsit nála! Kíváncsiak vagyunk, ki hogyan fejezné be a következő mondatot:

„És ahogyan a Nagytemplomot vagy a Kilenclyukú hidat se akarjuk Pestre vinni…”

Nem, bármennyire is kézenfekvő lenne, a gondolat nem úgy folytatódik, hogy „a Természettudományi Múzeumot sem hozzuk Debrecenbe”, hanem így: „úgy az új épület is bizonyítani fogja, hogy Debrecenben ma is lehet ikonikus épületeket alkotni”. Ünnepi beszédében a főépítész mondja a következőket is: „Sok évig a természetnek és a természettudománynak budapesti épületekben kerestek helyet. Korábbi lovardába, moziba, vagy éppen labancok által épített laktanyába akarták a természet új múzeumát belezsúfolni”. Itt vennénk fel a történet fonalát, jelen írás egyik célja, hogy nagy vonalakban bemutassa, az évek során milyen ötletek merültek fel a gyűjtemény helyzetének rendezésére, mivel korántsem csak már meglévő budapesti épületekről volt szó.

3. kép: A Bjarke Ingels Group (BIG) és a Vikár és Lukács Építész Stúdió Kft. közös, győztes pályamunkája. 

1802-ben Széchényi Ferenc könyvgyűjteményének felajánlásával jött létre az Országos Széchényi Könyvtár, ami a Nemzeti Múzeum és benne a Természettudományi Múzeum elődjének is tekinthető. A természettudományi gyűjtemény alapját hitvese, Festetics Julianna 1803-as adománya jelentette, amely ásványokból állt. A leletanyagot eleinte a pesti pálos kolostorban tárolták, majd ládákba csomagolva a Nemzeti Múzeum felépüléséig, tehát 1846-ig a Ludoviceum épületében helyezték el. 1856-ra a teljes anyag a múzeumban került, de néhány éven belül meg is kezdődött a széttagozódás, a gyűjtemény egyes részeinek helyszűke miatti elszállítása. A folyton gyarapodó kollekció elhelyezése a kezdetektől folytonos fejtörést okozott. Az önálló épület igénye már 1889-ben felmerült, két évvel később pedig már meg is született az építést célzó előterjesztés, azonban hiába láttak napvilágot újabb és újabb ötletek, egyik sem valósult meg. Lássunk ezek közül náhányat! 

Szalay Imre miniszteri tanácsos 1906-ban az Esterházy utcai (a mai Ötpacsirta utca, a Pollack Mihály tér és a Puskin utca) Nemzeti Lovarda helyére képzelte el az új múzeumi épületet, ahol a Magyar Rádió székháza állt – a múlt idő az éppen zajló Pázmány Péter Katolikus Egyetem sokat vitatott campus-beruházásának köszönhető.

1911-ben Méhely Lajos zoologus, egyetemi tanár a mai Rókus kórház területét szemelte ki a célra, és ugyanebben az évben készült el terveivel Lendl Adolf zoologus, a Fővárosi Állat- és Növénykert egyik leghíresebb, kalandos életű és sokrétű tudással rendelkező igazgatója, aki a Vérmezőre képzelte el az új épület(ek)et. Úgy gondolta, hogy a történeti tárak maradnának az „ősi épületben”, a természettudományi tárak számára pedig ott alakítanának ki „hatalmas, planetáriummal egybekötött korszerű épületet vagy épületcsoportot”. Az általa elképzelt szecessziós terv pénz hiányában nem valósult meg. 1931-ben Klebelsberg Kunó megbízásából újabb tervvel rukkolt elő, ezúttal Lágymányoson, a tudományos kertek övezetében épült volna fel a Természettudományok Temploma. A megbízó azonban egy évvel később elhunyt, és a terv ismét nem ölthetett testet. 

4. kép: Lendl Adolf terve a Vérmezőre.

Hivatalosan 1933-ban alakult meg (kapott részleges önállóságot) az Országos Magyar Természettudományi Múzeum, amelyről az 1949-es múzeumi törvény kimondta, hogy nemzeti múzeum. Szervezetileg csak 1963-ban önállósodott a Magyar Nemzeti Múzeumtól. A második világháború után újabb és újabb tervek születtek a múzeumépületet illetően. Tasnádi Kubacska András főigazgató a Fővámpalotát szemelte ki a célra, Boros István főigazgató előbb a Tabánt, majd a Városligetet látta ideális helyszínnek.

5. kép: Borus István tervei a Tabánban megvalósítandó múzeumról.

1989-ben miniszteri határozat született a múzeum Budavári Palota „A” épületébe költözéséről. Miután ez sem történt meg, 1991-ben miniszteri értekezlet keretében úgy döntöttek, hogy az immár Magyar Természettudományi Múzeum néven futó intézmény a Ludovika Akadémia épületeiben talál otthonra. A főépületet ekkor még az ELTE Természettudományi Kara használta, a szomszédos egykori lovardából lett Alfa mozi tetőszerkezete 1992-ben leégett. A munkálatok Mányi István építész tervei alapján indultak meg 1995-ben. Először a Ludoviceum egyes termeit állították helyre, majd újjáépítették a leégett mozit. 1999-ben adták át a főépület vadonatúj tetőterét, majd a harmadik ütemben készült el a két épületet összekötő földalatti épület, új kiállítási térrel és garázsokkal, raktárakkal. A főbejárat az összekötő épületnél található. A projekt tulajdonképpen nem fejeződött be, a széttagolt gyűjteményt nem egyesítették.

6. kép: Emléktábla a Ludovika főépülete előtt

A múzeum történetében újabb fontos mérföldkő a Nemzeti Közszolgálati Egyetem a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendőrtiszti Főiskola és a Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi karának egyesítésével történő létrehozása 2011-ben. Egyetemi campusként a Ludovikát jelölték ki – mintha az nem lenne foglalt. A foglaltság ellenére a kijelölés  nem alaptalan, az épületegyüttes eredeti funkciójából adódik, hiszen katonai iskola, a Ludovika Akadémia számára hozták létre. Mindenesetre ismét adódott a 200 év alatt számtalanszor feltett kérdés: hová költözzön a gyűjtemény? Megint a legkülönfélébb válaszok születtek, újra felmerült az MTV székház, de még az OPNI és az egykori Kilián-laktanya is. Aztán jött, látott és győzött Debrecen. Ha a Természettudományi elköltözik, a kör bezárul, az NKE teljesen körbeveszi az Orczy parkot, és mint tudjuk, még tovább terjeszkedik – de erről bővebben egy másik bejegyzésben. Ennél is fontosabb viszont, hogy a város ismét szegényebb lesz egy fontos, (kisgyermekes) családokat is megszólító múzeummal.

A döntéshozók egyebek mellett azzal érvelnek, hogy nem csak a fővárosban kell létesülniük országos méretű múzeumoknak – ez az egyik indok a pusztába tervezett, ironikus, vagy otrombán cinikus, nemtörődöm módon tömegközlekedéssel megközelíthetetlen Közlekedési Múzeum esetében is. Ha van is ilyen szándék, biztos, hogy jó irány az, hogy nem új intézményeket hozunk létre, hanem már meglévő, Budapesten komoly hagyományokkal rendelkező létesítményeket szakítunk ki a város életéből, és pakolunk át kényünk-kedvünk szerint fejlesztendő térségekbe?

7. kép: Folyik a munka a Természettudományi Múzeum oldalában található Illés-kút mellett.

A szakma több dolog miatt is szót emelt már a tervek ellen, az egyik legfontosabb aggály a gyűjtemény épsége. Az ugyanis nem valószínű, hogy számottevő sérülések nélkül megúszná a mozgatást. Probléma még az intézmény mozgatórugóinak tekinthető szakemberek, kutatók, dolgozók helyzete is – költözzenek ők is Debrecenbe? A látogatás nagyon is valós nehézségei mellett szintén nem lehet elmenni szó nélkül. Az országos jelentőségű múzeumok a fővárosban érhetők el a legkönnyebben mindenki számára, hiszen közlekedési szempontból ez az ország közepe, ami Nyugat és Kelet-Magyarországról egyaránt jól megközelíthető. Arról nem is beszélve, hogy a nemzetközi turizmus is ide irányul, és ne legyenek illúzióink, ezen néhány kulturális intézmény „ellopása”, áthelyezése nem fog változtatni. A Közlekedési Múzeum tanulságos esetéből kiindulva az is kérdés, hogy mennyi ideig maradunk Természettudományi Múzeum nélkül. Anélkül, hogy nagyon elkanyarodnánk, idézzük fel, hogy az előbbinek már megvolt a tökéletes helye a kőbányai Északi Járműjavítóban (2017-ben jelölte ki a kormány), sőt szintén lezajlott egy eredményes nemzetközi tervpályázat is, és olyannyira előrehaladott volt a folyamat, hogy a tervek 2022 tavaszán építési engedélyt kaptak. A tervekre és a terület előkészítésére pedig eltapsoltunk mintegy 8 milliárd forintot, de úgy tűnik, fontosabb, hogy az ezer szállal Budapesthez kötődő intézmény Debrecenbe kerüljön. Mondjuk a Természettudományit legalább nem egy autópálya-csomópontba mintegy véletlenül leejtett délibábnak álmodták meg – ez is valami, ne legyünk telhetetlenek!

Nyilván számtalan ellenérvet lehetne még felsorakoztatni, de végezetül bedobnánk, hogy mindaddig, amíg a Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte építészeti csoda, az Iparművészeti Múzeum helyreállítására nincs pénz, addig egy kapavágást sem kéne ejteni sem a Nagyerdőben, sem a BMW gyár mellett. De tovább megyünk: a Városligetben és a környékén (l. nemrégiben építési engedélyt kapott Építészeti Múzeum) sem. 2017 óta tart zárva az Üllői úti, rendkívül gazdag gyűjteménnyel bíró, építészetileg is elképesztően értékes múzeum. Aminek tervezője ráadásul az új építészeti törvény szellemiségét meghatározó, a regnáló hatalom által egekig magasztalt építész-szentháromság egyik tagja (Kós Károly és Makovecz Imre mellett). Tényleg, ha erre nincs forrás, mire számíthatunk? Költözködés címén bezárt, majd hosszú évekre elfelejtett Természettudományi Múzeumra? Nem kell ahhoz túlzottan borúlátónak lenni, hogy az előzményeket látva ezt a forgatókönyvet is elképzelhetőnek tartsuk.

 Források:

Korsós Zoltán: A Magyar Természettudományi Múzeum Épülettervei. Természet Világa, 2002 / II. Különszám

Korsós Zoltán: Preparátorból igazgató. Budapest 41. évf. 1. sz. (2018. január)

Magyar Természettudományi Múzeum - Ludovika. https://www.kitervezte.hu/epuletek/kultura/magyar-termeszettudomanyi-muzeum (Utolsó letöltés: 2025.04.01.)

Múzeumtörténet. https://www.nhmus.hu/muzeumtortenet/ (Utolsó letöltés: 2025.04.01.)

N. Kósa Judit: A madarak az Alfa moziba költöznek. Népszabadság, 1994. november 4. péntek

Képek forrásai:

1. és 4.: Korsós Z.: I.m. 2018.

2., 6. és 7.: saját felvételek, 2025. március

3.. Lánszki Regő Facebook-oldala. 

5.: Korsós Z.: I.m. 2002.